Az elektronikus zene mai értelemben vett kommerciális formája a Kraftwerkkel kezdődött az 1970-es évek legelején. A formációt a düsseldorfi Florian Schneider és Ralf Hütter alapította, de az első pár év után már négyen voltak, és ez a létszám nem változik a mai napig sem, habár a másik két tag állandóan cserélődik (egy időben a magyar gyökerekkel rendelkező Karl Bartos is tagja volt a Kraftwerknek), és az alapító Schneider végül 2009-ben kilépett. Ha azt hinnénk, hogy a csapat munkásságát az elektronikus zene inspirálta volna, akkor nagyot tévedünk: rájuk főleg a kor krautrock bandái voltak nagy hatással, illetve olyan világhírű poprock zenekarok, mint az MC5, a Stooges és a Velvet Underground. 1970 és 2003 közt tizenegy albumot írtak, a legnagyobb slágereik az 1970-es években kiadott Autobahn, Trans-Europe Express és a Man-Machine voltak.
A Kraftwerk hatása mérföldkőnek számít az elektronikus zenében. A szintetizátoraikkal képesek voltak a zenét újfajta kontextusba helyezni, és elsőként érték el azt, hogy az addig csak elvont, bogaras zenészek, valamint tudósok körében népszerű elektronikus zenét megszeressék a hétköznapi emberek is. Hosszú, olykor a huszonötperces hosszúságot is elérő felvételeik az évtized himnuszainak számítottak a műfajon belül, és akkoriban még igencsak meglepőnek számított, hogy a hazájuk helyett inkább Amerikában lettek elismertek, különösképpen Detroitban. A város akkoriban még nem kezdett el hanyatlani; népszerű volt az ipartelepei és az óriási autógyárai miatt (pl.: Ford, General Motors stb.), és feltehetőleg a futurista infrastruktúrának köszönhetően az emberek sokkal nyitottabbak voltak az absztrakt, furcsa dolgokra, ugyanúgy a zenében, mint másban is (például a Stooges énekese, Iggy Pop nem egyszer nyilatkozta, hogy a zenéjüket nagyban inspirálták a közelükben lévő autógyárakból kiszűrődő, idegenszerű zajok). Ez lehetővé tette, hogy a Kraftwerk kiteljesedjen, sőt: életet adott a technónak is, ami valószínűleg se Detroit, se nélkülük nem jött volna létre soha. A formáció zenéjéről mindent elárul Carl Craig, a detroiti techno keresztapjának jellemzése: “annyira merev, de közben mégis annyira laza volt”, emlékszik vissza, ami az akkori zenei trendek ismeretében azt jelentette, hogy “annyira fehér, de mégis annyira fekete zene volt.”
Ezzel a Kraftwerk befutott: megelőzte az 1980-as éveket, mikor Afrika Bambaataa és a Soulsonic Force megírta a hiphopot stílusdefiniáló Planet Rockot (amin egyébként ugyancsak érződik a német négyes hatása), vagy mielőtt még jobban erőre kapott volna a zene embereket elszigetelő tulajdonsága. A Kraftwerk talán elsőként egyesítette újra hosszú idő után a fehéreket és a színesbőrűeket, ezért nem volt meglepő, hogy később a techno, majd mára az egész elektronikus zene egy mindennemű faji különbségeket nélkülöző műfajként alakult ki.
Természetesen idővel nem maradhatott el a köszönetnyilvánítás sem. Juan Atkins, a legelső techno producer előbb 1982-ben a Cybotron alteregója alatt megírta a Cosmic Cars című dalát, majd 1985-ben Model 500-ként a Nightdrive (Thru Babylon)-t. Mindkét felvétel a Kraftwerk-féle Autobahnra voltak egyenes válaszok, s ezzel megtörtént az első kommunikációs folyamat is az elektronikus zenében.
