Kompakt, 2012
Nagy géniuszok sokadik találkozója a Mohn-projekt. Jörg Burger és Wolfgang Voigt közös alkotói pályafutása már lassan két évtizednyire nyúlik vissza, s ezalatt egyfelől megteremtették a Kompakt-hangzást, másfelől pedig rengeteg olyan zenét írtak, amik ha nem is váltak minden esetben az elektronikus zene mérföldköveivé, de számos szerzőt inspiráltak, illetve inspirálnak mindmáig. S, hogy miről szól a Mohn? Lelassított hangképek felgyorsított mozgásjelenetekhez, jobbára valami grandiózust ábrázolva, monokróm és futurisztikus rétegeken keresztül, jellemzően a nyolcvanas évek látásmódjával. Nevezhetjük cyberpunknak? Igen, ha el tudunk vonatkoztatni a Blade Runnertől, és el tudjuk képzelni a németek tudományos ábrázolásával.
Mindkét szerző elég erősen belerakja a saját múltját a zenékbe. A Das Feldben ott vannak a Gas-mesterművek leghíresebb ambient textúrái, az Ambientöt igazi slo-mo űrtechno, a Seqtor 88 pedig olyan, mintha a filmzenéje lenne egy soha el nem készült sci-fi klasszikusnak. Végig egységes tematikájú, erősen a lényegre koncentráló albummal van tehát dolgunk, aminek talán az egyetlen gyengéje, hogy valamiért nagyon lassan indul be. Az első két szám olyan, mintha kissé elgondolás nélkül keresné a két szerző a megfelelő összetevőket, ezeket azonban szerencsére hamar megtalálják, és a hátralévő hét felvétel klasszikus hangulatú neoromantikus elektronika lassú beatekkel, szép hangokkal és egy meg nem valósult jövő gyönyörű utópiájával.
