CLR, 2012
Rotterdam hallatán nem feltétlenül kell rögtön a technóra gondolni, a városról előbb juthat eszünkbe a helyi - ámbár mostanra apróra zsugorodott - hardcore színtér, ugyanakkor viszont a technónak is elég komoly gyökerei vannak errefelé, hiszen például itt található a Clone székhelye. Ha a Google-ön megtekintünk pár képet, rögtön láthatjuk, hogy mennyire a markában tartja a helyet a bonyolult geometrián alapuló építészet és az egyhangú, kissé borongós színvilág. Ezt a két elemet rendkívül jól alkalmazza az ROD alteregóval lecsupaszított technót szerző helyi lakos, Benny Rodrigues: a HGB / DTC címmel ellátva megjelent, rendkívül klassz borítóval ellátott bakelitje elsősorban a szabályosságot tartja szem előtt, ráadásul meglehetősen kevés anyagból építkezik. Középtempóra húzott elnagyolt cinek a valódinál nagyobb sebességérzetet biztosítanak a HGB esetén: egy csörömpölő hang ismétlődik végig az egész zenében, még a kiállásnál sem hallgat el, igaz a kiállásnak semmi más funkciója nincsen azon kívül, hogy felizgassa a kedélyeket a dübörgő basszusok visszatértéig.
A hátoldal struktúráját tekintve igencsak hasonló, de eseménydúsabb forgatókönyvre épül. Egy összetettebb hangminta dominál a felvételben végig, a körítés viszont szilánkos, az ütem pedig robosztusabb mértéket ölt a párjához mérten. Jelentősen megnövekszik a kiállás szerepe is: minden egyes alkalommal nagyobb robajjal tér vissza az ütem, miközben a szám végére a szintis minta magasabb és magasabb hangtartományba lép, és idővel annyira összefolyik, mintha egy éterből befogott kódolt rádióadás lenne. Komolyabb tanulmányozásra érdemes purista miniatűr kiadvány, szellemiségében hibátlanul illik Chris Liebing "create-learn-realize" filozófiát valló CLR kiadójának a katalógusába.
